Fülpiszka

Az ember alapvető vágya a különleges esztétikai élmények keresése.

Ahogy egy festményről, szoborról, versről ezerfélén nyilatkozunk, úgy a zenében is más és mást keresünk. Nyugalmat, békét, mély elmélkedést vagy éppen lendületes lüktetést, felszínt kaparó klisét, táncba hívó felkérést. A választék bőséges, stílusban és minőségben is. Szinte naponta jelentkeznek a magyar alkotók is új dalokkal, lemezekkel. Teszik ezt sokan harsányan, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, mások pedig szerényen, egy valahova mutató link közreadásával. A nagyobb durranásokat már messziről halljuk, az apróbb rezdüléseket viszont van, hogy észre sem vesszük. Tapasztalataim szerint a Nagy Robbantómesterek közismert és bevált receptből főznek, patikamérlegen számolgatják a hozzávalókat, hogy mindig minden ugyanúgy süljön el.

A kisebbek talán nem is foglalkoznak a pukkanás nagyságával, szívesebben kísérleteznek, egy eddig még nem létező megalkotására törekedve. A Fülpiszka hitvallása szerint a nagy robbanásokon csak kicsit, vagy nem is fontos hangosítanunk, a szerényebb, de egyedibb pukkanásokon viszont érdemes erősíteni. A hetente jelentkező epizódokban gondosan válogatott magyar dalokat fülelünk le.